A Kiskőrösi Állami Gazdaságban megkezdődik küzdelem a homokkal. A buckák eldózerolása, talaj kiegyenlítése után 915 hektárnyi szőlőt telepítésére kerül sor, de a munka nem áll meg.

1034 hektárnyi szőlő termőre fordulása után Bócsán kézi munkával elkezdődik a szőlőfeldolgozó és bortároló építése, melynek tervezett kapacitása 33 000 hektoliter.

A bócsai borászati üzemben beüzemelik az első palackozót, melynek költsége 33 millió forint. Ez akkoriban hatalmas összegnek számít. A szőlőtermelés ekkor már 1187 hektáron zajlik.

Az országban először Bócsán valósul meg a svéd technológiát alkalmazó cefrehevítéses kékszőlő-felfolgozás, és új, 500-1000 hektoliteres műanyagtartályok épülnek. Megjelenik a Nemes Kadarka bor, az ikonikus táncoslány címkével, melynek éves forgalma 1 millió palack. A vállalat ekkor már 110 000 hektoliter bort értékesít.

Megjelenik a piacon a fehér és vörös Dankó csemegebor, valamint a Dankó habzóbor.

A privatizációval megszűnik a Kiskőrösi Állami Gazdaság, a cég ekkor kapja a Weinhouse Borászati Kft. nevet.

Megújul a raktár, a pince tetőszerkezete, felújítják a vasbeton tárolókat és fejlesztik az erjesztőteret, rozsdamentes tartályok érkeznek, és elindul a hűtött erjesztés. A fejlesztés a mai napig tart.

A termékeink megjelennek a nyugat-európai piacon, Anglia, Írország, Németország, Ausztria boltjainak polcain is, az export 65-70%. A tárolótér kapacitása 21 millió liter, a termelés 14 millió palack/év. A palackozó mellett folyamatos a borászati technológiák fejlesztése: új hűtőrendszer, új automata vörösbor-erjesztők, mellett pedig egy nagyobb teljesítményű szőlőprés beüzemelésére is sort kerül.

Megindul a Natara borok gyártása.

A tervek szerint megvalósul a csomagolóterem teljes cseréje, a vadonatúj automata gépek már 11-12000 palack/órás teljesítményre lesznek képesek. Magyarországon még nem alkalmazott rendszer épül ki, Nyugat-Európában is élenjáró műszaki tartalommal.